Slider

2019. november 8-án a Stuttgarti Amatőr Színjátszó Kör színészei a nemzedékek közötti kapcsolatot költőink, íróink szemén keresztül varázsolták színpadra a Magyar Kultúrintézetben.

stuttgarti amatőr színjátszó körA Színjátszó Kör előadása egyben az előadóteremtől való búcsúzását is magába foglalta, hiszen utolsó alkalommal léphetett ebben az épületben közönség elé.

Az egy órás előadás segítségével számos vers és dal szövegén keresztül hangolódhattunk a generációs kérdések megvitatásával foglalkozó két napos konferenciára, melyet a Protestáns gyülekezett szervezett november 9-10-én.

Az idő múlása átalakítja világunkat. A fiatalok szembekerülnek szüleik nemzedékével. Kinevethetik például a régi divatot. Ahogy tettek az 1980-as évek fiataljai az apák egykori „klottnadrágjait” vagy „Dinamo-gatyáit” látva. Az új minták érvényessége megingatja az idősebbek tekintélyét és hatalmát. Ezért tolódhatott el a mintakövetés folyamata, és így cserélődhettek fel kollektív szereplői. A fogyasztás és szabadidőtöltés legtöbb területén, főként az öltözködésben és a 20. század második felében megfordult a mintaátadás: a fiatalok lettek mintaadók, tőlük tanulnak az idősebbek.

A kimeríthetetlen mély téma egy igazán különös időutazásra hívta a hallgatóságot. Nagyszüleink világába repített vissza Farkas Árpád a „Mikor az öregemberek mosakodnak” című költeménye, és a XXI. század technikai kihívásaival állítottak szembe Lackfi János – Fekete router és Tamkó Sirató Károly – Korszakváltás című verseik.

Az egymástól több évtizedre eső cinezett mosdótál és a mai modern fürdőszobák között sok családon belüli konfliktus húzódik, ahogyan hallhattuk Kosztolányi Dezső – Az apa, Hervai Gizella – Nagyanyám és Tompa Mihály – A madár fiaihoz című versekből is.

Az előadás után szemet és száját egyaránt megörvendeztető asztal költemény várta a vendégeket, egy kötetlen, igazán jó hangulatú együttlétet megalapozandó. Ezúton is köszönet Zsigmond Anikónak érte.

 

Beszámoló Nagy-Portik Katalin